Provence-i séták: La Redonne tengerpart, cigale

Fájó szívvel, de ez a nap is elérkezett, az utolsó. Ma a tengerparthoz utaztunk. Egy sziklás helyet választottunk, mert az szebb, de így utólag látva, kevésbé élvezhető. A települést magát nem igazán néztük meg, bár átgyalogoltunk rajta. Mivel sokan voltak, így nem tudtunk kocsival lent leparkolni, sétálnunk kellett. Dombon le-föl, de a látvány kárpótolt. A hullámok csak úgy csapódtak a sziklákhoz, a vitorlások csengették a láncokat. Több ember jachtot bérelt és azzal közlekedett. Sokan búvárkodtak, mint pl. Tesóm is. Én csak élveztem a vizet és 3-4-szer bemerészkedtem a sós gyönyörbe. Láttam kicsi és nagy rákot, halakat. Mivel nem szeretem annyira a napot, így egy sátrat építettünk nekem, ami alatt megbújva a francia nyelvet - igen, stréber vagyok - tanultam. :) Élveztem.

A kikötő:

 Vitorlások csengették láncaikat:

 Földközi-tenger:

Sziklás:

A sátram:

Egy horgász:

Itt a bizonyíték, hogy tanultam, kérem:

És hogy mi az a cigale? Egy zengő-bongó bogár, mely ilyenkor nyáron hallattja hangját a francia tájakon. A rejtőzködő színű állat a tücsökhöz hasonlóan, de annál hangosabb hangon ciripel. A hímek hangadó hártyáikat rezegtetve igen élénken, éles, cirregő hangon ciripelnek. Így hívják a nőstényeket magukhoz. Többnyire a fákon tartózkodnak. Íme a bogár, mely több keramikust is megilletett, mindenhol kapni lehetett és hallani őket. :) Tipikus!

Búcsúzóként este még újra elmentünk Sommiéresbe egy Kebabra. Hajnal fél 2-kor indul a buszom, 27 órás utazás után a magyar fővárosban leszek.

Isten veled Provence, még biztosan visszatérek! :) Köszönöm ezt a néhány napot, a pihenést, a sok csodát és szépséget! :)