2013. július 28., vasárnap

Levendula batyuk

Tegnap kitakarítottam a ruhásszekrényeket, és úgy gondoltam, hogy felhasználom a provencei levendulámat. Készítettem levendulás batyukat. Nem  szépségre, hanem a praktikusságra törekedtem.

Egy 'majd-lesz-belőle-valami'-ként tartott blúzból négyzeteket vágtam, majd a közepébe tettem a levendula virágzatot és a négy csücskét megfogva átkötöttem fonallal. Hosszú véget hagytam, hogy felakasztható legyen.

Készült még 3 db olyan is, amibe vattát tettem és előtte jól átitattam levendulaolajjal.

Levendula batyu

Levendula batyuk
Ezt a levendula párnát Provence-ban vettem. Szerintem gépi hímzés lehet rajta a levendula csokor és a felirat.


Kicsit közelebbről:


Ez pedig a levendula olaj. A képen látható hímzett párnácskát egy blogjátékon nyertem, most azt is átlocsoltam az olajjal.


Ontják illatukat. :)

--------------------------------------------------------------------------------------------

Közben új külsőt és színeket, valamint fejlécet kapott ez a blog. Úgy vélem, hogyha világos, akkor jobban átlátható. A fejléc pedig az eddigi alkotásaimat tartalmazza. Amikor készítettem, kicsit megdöbbentem, hogy mennyi mindent horgoltam már eddig. :) Ez 2 év termése.

Nektek tetszik az új blogom?

2013. július 23., kedd

Noryta 200 JÁTÉK / GIVEAWAY

Mivel a Noryta oldalam elérte a 200 követőt a Facebook-on, így játékot hirdetek július 31-ig, mely itt a blogon is érvényes. / Well. On Facebook, my Noryta page has 200 fans, so I publish a giveway until 31 July.

                    Noryta 200 JÁTÉK / GIVEWAY


Feladat / What you can do: 

1. Oszd meg a játékot! / 1. Share this post.
2. Írj a kép alá, hogy melyik nyakláncot szeretnéd és miért. / 2. Comment me which necklase you prefer and why.
Köszönöm, hogy itt vagy! / Thank you for being here! 


Facebook link: KATT IDE!


2013. július 7., vasárnap

Provence-i séták: La Redonne tengerpart, cigale

Fájó szívvel, de ez a nap is elérkezett, az utolsó. Ma a tengerparthoz utaztunk. Egy sziklás helyet választottunk, mert az szebb, de így utólag látva, kevésbé élvezhető. A települést magát nem igazán néztük meg, bár átgyalogoltunk rajta. Mivel sokan voltak, így nem tudtunk kocsival lent leparkolni, sétálnunk kellett. Dombon le-föl, de a látvány kárpótolt. A hullámok csak úgy csapódtak a sziklákhoz, a vitorlások csengették a láncokat. Több ember jachtot bérelt és azzal közlekedett. Sokan búvárkodtak, mint pl. Tesóm is. Én csak élveztem a vizet és 3-4-szer bemerészkedtem a sós gyönyörbe. Láttam kicsi és nagy rákot, halakat. Mivel nem szeretem annyira a napot, így egy sátrat építettünk nekem, ami alatt megbújva a francia nyelvet - igen, stréber vagyok - tanultam. :) Élveztem.

A kikötő:

 Vitorlások csengették láncaikat:



 Földközi-tenger:


Sziklás:


A sátram:



Egy horgász:


Itt a bizonyíték, hogy tanultam, kérem:



És hogy mi az a cigale? Egy zengő-bongó bogár, mely ilyenkor nyáron hallattja hangját a francia tájakon. A rejtőzködő színű állat a tücsökhöz hasonlóan, de annál hangosabb hangon ciripel. A hímek hangadó hártyáikat rezegtetve igen élénken, éles, cirregő hangon ciripelnek. Így hívják a nőstényeket magukhoz. Többnyire a fákon tartózkodnak. Íme a bogár, mely több keramikust is megilletett, mindenhol kapni lehetett és hallani őket. :) Tipikus!



Búcsúzóként este még újra elmentünk Sommiéresbe egy Kebabra. Hajnal fél 2-kor indul a buszom, 27 órás utazás után a magyar fővárosban leszek.

Isten veled Provence, még biztosan visszatérek! :) Köszönöm ezt a néhány napot, a pihenést, a sok csodát és szépséget! :)

2013. július 6., szombat

Provence-i séták: Sommiéres


A délelőtt eltelt vásárlással, ügyintézéssel, így délutánra maradt egy igazi Provence-i kisváros, Sommiéres. Kb. 20 km-re található Nimes-től. Az utak mellett sok a szőlőültetvény, mert borvidékről lévén szó.

Szűk utcáival, színes spalettáival, az emberek üdeségével magával ragadott.


Kovácsoltvas erkély kopott ablakkal.


Állj! Macska-galamb barátság! Belépni csak saját felelősségre. :)


 Szuvenír shoppok mindehol:
És az elmaradhatatlan levendula:

Francia szieszta, idilli pillanat. Két öreg beszélget, a harmadik - aki egy nő volt - újságot olvas. Nagyon tetszett ez a kép.


Keresd a macskát!


Spaletta, ezúttal türkizkék.

Mammka! Amikor megtaláltuk ezt a bolhapiacot, és megláttam ezeket a posztókat, egyből rád gondoltam. :) Biztosan tudtál volna közülük válogatni. Voltak szép hímzett monogrammosak is.


Még visszatérünk ide egy Kebabra. :)

2013. július 5., péntek

Provence-i séták: Verdon-kanyon

A mai hosszú utunk a Verdon-kanyonhoz vezetett. Erdős, fás, sziklás, lankás, kiváló minőségű utakon röpke 3 óra alatt eljutottunk a kanyonhoz, ahol kajak-kenut béreltünk és 20 km-t eveztünk a Lac de Sainte-Croix nevű tavon (öhöm, vagyis tesóm evezett legfőképpen). A türkizkék színű víz egyszerre volt simogató és ijesztő is, mert visszafelé már a hullámok csak úgy csapkodták a hajónkat, de igyekeztünk uralkodni a helyzeten. :)

A szurdok létrejötte annak köszönhető, hogy a víz mintegy 25 millió év alatt erodálta a mészkövet. 1997-ben ezen a kivételesen gyönyörű vidék megóvására jött létre a Parc Natural Régional du Verdon, melyet az európai Grand Canyonként is neveznek.

Beszéljenek a képek helyettem.

A tó madártávlatból, felülről. Látható a gyönyörű színe:


Egy magányos vitorla várja, hogy szélnek eredjen:


A kanyon térképe, tesóm ezen szemelte ki a szurdokot, amit úticélnak tűztünk ki:


Útnak indultunk:


Evezés közben:


Megálltunk egy kis pihenőre a szikláknál, ahol visszafelé tesóm be is ugrott egyet:


A canoe-kayakunk:


Egy szélnek eresztett vitorla, jó volt a szélirány:


És a kiszemelt úticél, a szurdok. Sajnos emberektől hemzsegett, így nem nagyon lehetett élvezni, de gyönyörű volt.


Kellemes fél nap volt, kitisztult a tüdőnk, csodaszép természetközeli élmény és némi karizomláz dukált. :)

2013. július 4., csütörtök

Provence-i séták: Tour de France

Ma letekertünk 22 km-t Aimargues-be, hogy megnézzük a Tour de France ottani szakaszát. Mivel ez a verseny egész Franciaországot átíveli, így nem volt tömeg, volt megfelelő helyünk a kb. egy perces felvonuláshoz.

Az elején reklámautók pásztázták az utakat, szóróanyagokat dobáltak. Sikerült tesómnak zsebelnem egy kerós pólót, magamnak pedig egy kalapot. A mellettem álló kisfiú minden, említem minden szóróanyagból kapott, mert olyan ügyes volt - kicsi lévén -, hogy el tudta őket gyorsan kapni. Csak nevettünk rajta.

Aztán vártunk kb. 2 órát a futamig, majd amikor feltűntek a pásztázó helikopterek, tudtuk, hogy közel vannak.

És megérkeztek. Majdnem lesodortak minket az útról, úgy kellett hátrébb állnunk, mert elütöttek volna. Mindenki együtt, egymás mellett tekert. Nagyon jó érzés volt.

Íme néhány kép, amikor a reklámautók érkeznek a szóróanyagokkal:


A versenyzők egymás mellett:


Csak suhannak,


 és suhannak.


Örültünk volna, ha ledobnak nekünk egy-egy kerót, és azzal tekerhettünk volna vissza. :)



Hazafelé jövet néhány autós dudált nekünk és szurkoltak, hogy hajrá, ügyesek vagytok, csak így tovább. Ez Franciaország, kérem szépen! :)

2013. július 3., szerda

Provence-i séták: Nimes

Ma reggel esett az eső. Hát, kicsit megijedtem, hogy befuccsol a mai terv, mert a lakásban se esernyő, se esőkabát. Aztán aludtam rá még két órát és addigra elállt. Sütöttem gyorsan meglepi palacsintákat a tesómnak, majd indultam a busszal, vagyis a buszhoz. Mert útközben láttam egy nőt az egyik megállónál, hogy nézegeti a menetrendet. Odaálltam mellé, kérdezett valamit. Mondtam neki, hogy nem beszélek franciául. Aztán szóltam, hogy én átmegyek a másik megállóba, talán onnan megy. Ő is jött utánam. Ott is nézelődtünk egy kicsit, aztán láttam, hogy az nem a jó megálló, az előző volt az 53-asé, így visszamentem. A nő is visszajött utánam, igen ám, de ő tovább ment, majd befordult egy kis utcába. Addig pedig megérkezett a busz, ami majdnem elment előttem, mert elfelejtettem, hogy itt nem elég a buszmegállóban állni, le kell inteni a buszt. Így leintettem és felvett.

Igazi Provence-i séta volt a mai, bejártam az ókori római várost. Első megállóm az Aréna volt a maga "facinating" stílusával és monumentális nagyságával. Elképzeltem, ahogy a közepén állok, vagy éppen egy bikaviadalt nézek, amit a mai napig szoktak itt rendezni. Mivel az épület felújítás alatt áll, így sok állvány csúfítja azt.

Az Aréna Kr. e. 70-ben épült, 16.300 fő befogadására képes.




Eztán tovább sétáltam és a "négyszögletes házhoz" értem, ami egy ókori római templom, gyönyörűen szépen megmaradt oszlopaival, csipkés díszítőelemeivel.




Úticélom utolsó állomása a város felé emelkedő kert volt, melynek a tetején egy ókori fürdő romjai találhatóak.









Ez volt a mai sétám. Elfáradtam.

2013. július 2., kedd