Lángos

A lángost jó magyar szokás szerint a piacokon, a strandokon árulják. Gyorsan elkészíthető, olcsó hungarikum. A magyar konyha hagyományos, lágy kelt tésztából készülő, sült lepénye. Egyes feltételezések szerint a lángos a török hódoltság idején került a magyar konyhákba, mások szerint ókori római az eredete.


Utána néztem az eredetének, íme:
A lángos eredete valószínűleg a kenyérrel egy időbe tehető. A lángos is kenyértésztából készül. Neve a láng szóból eredeztethető. A lángosokat a kemence első részében sütötték. A megkelt kenyértésztából kivágtak egy darabot, és azt nyújtották ki kézzel, majd a parázsra dobták. A kenyeret általában 5-7 naponta sütötték és a kenyérrel egy időben sütötték a lángost is úgy, hogy azokon a napokon, amikor az új kenyér készült, a kenyérlángost reggelire lekvárral, tejföllel vagy porcukorral fogyasztották. A lángost zsírban vagy olajban sütötték ki. 


Én ezt a receptet használtam:


Hozzávalók 4 db lángoshoz:

• 35 dkg liszt,
• fél kocka élesztő
• 2 tk. só
• 2,3 dl víz
• 1 ek. cukor 
• olaj a sütéshez,
• ízlés szerinti feltétek: fokhagyma, sajt, tejföl stb. 

1. Az élesztőt belemorzsoljuk a langyos vízbe.
2. Kimérjük a lisztet és néhány másodpercre betesszük a mikróba, hogy egy csöppet meglangyosodjon. Ez lesz a segítségünkre abban, hogy megkeljen a lángos tésztánk.
3. Az élesztőt hozzáadjuk a liszthez.
4. Fakanállal hólyagosra dagasztjuk a tésztát.
5. Fél órára langyos helyre tesszük pihenni, kelni egy konyharuhával letakart edénybe.
6. Az olajat felforrósítjuk. (kellő forróságú legyen!)
6. A tésztát 4 részre vágjuk és egy adagot olajos kézzel lógatva kerekre formálunk, majd a forró olajba tesszük sütni. Mikor már megbarnult az egyik fele, megfordítjuk, majd kitesszük, hogy lecsöpögjön róla az olaj.
7. Feltétként bármit használhatunk, amit szeretünk. Mi fokhagymát és sajtot tettünk rá.


És rájöttünk valamire. Mivel vacsoráról kimaradt tészta, így kedves férjem reggel fél 7-kor felkelt, hogy kisüsse nekem reggelire a maradékot. És ez már nem volt olyan omlós, mint a vacsorán megevett - ropogós volt és kisebb is. Szóval hogyha ropogós lángost eszel, akkor tudd, hogy az már másnapi tésztából kisütött lángos, nem friss - mivel a friss omlós, nyúlósabb, nem ropog! :)

Lángos

                                                                   

Tarkedli

Még egy fánk, de ezt most édesanyámtól tanultam. Tarkedli. Szlovák eredetű. Mivel tót származású vagyok, nálunk ez volt a fánk. Finom, édeskés ízű kelt tésztából sütjük forró olajban. Lekvárral - én kakaóval! :) - esszük.

Receptje: 

Hozzávalók:

40 dkg liszt

2 dkg élesztő = 20 g

2 tojás

fél liter tej

10 dkg cukor

1 csipet só

olaj vagy zsír a kisütéshez 

Elkészítés:

A lisztet egy 3 literes edénybe öntjük, közepébe mélyedést készítünk. Ebbe öntünk 2 dl langyos tejet, hozzámorzsoljuk az élesztőt a 2 dkg cukorral és kissé megkelesztjük (felfuttatjuk), azaz meleg helyre tesszük. Ez lesz a kovász. A kovászhoz keverjük a  2 tojás sárgáját, sót, a többi tejet és az egészet 10-15 percig fakanállal felverjük vagy géppel bedagasztjuk. Egész gyenge, lágy tésztát kapunk. Melegített fedővel lefedjük és 3/4 órán át kelesztjük.

Ezután hozzákeverjük a 2 tojás keményre vert habját és azzal még néhány percig újra kelesztjük. Tükörtojás serpenyőbe forró olajban egy-egy kanálnyit kisütünk. Nem túl bő zsiradék kell. Lassan süssük, hogy a közepe is átsüljön. Amikor kész, porcukorral meghintjük és melegen tálaljuk.

Tarkedli

Csörögefánk

Most elhatároztam, hogy végre sütök csörögefánkot. Állítólag így farsang idején ez elmaradhatatlan. Na persze azt már csak akkor tudtam meg, miután megettük. Bár a beöltözés elmaradt, de a fánk finomra sikeredett. 

Mami sokat készített mindig, amikor otthon voltam. Utánanéztem, hogy honnan is ered ez az édesség:

Magyarországon a fánk a 19. században terjedt el széles körben, de egy korabeli feljegyzés szerint 1603-ban gróf Thurzó Szaniszló galgóci várában egy lakomán - hetedik fogásként - már fánkot szolgáltak fel.

Hazánkban a fánksütés szokása a Dunántúlról terjedt el, és vált egyre több helyen szokássá, hogy a vízkereszttől hamvazószerdáig tartó farsangkor édességként az asztalra kerülhessen ez a finom nyalánkság.

A farsangi fánk általában könnyű tojásos tésztából készül, de más variációja (burgonyás, csöröge, stb.) is van. A fánk készülhet töltetlenül, vagy töltve, a tetejét újabban különféle bevonatokkal díszítik. De van sós variációja is.
Általános jellemzője, hogy bő zsírban, vagy olajban sül.

Oké-oké. Ez a fánkra jellemző, de miért csöröge a csörögefánk? Utánanéztem ennek is:
A Magyar Etimológiai Nagyszótár meghatározása szerint: "zsírban sült édes tészta: csörögefánk. A csörög ige főnevesülf folyamatos melléknévi igeneve, a képzésmódja olyan, mint a csusza, penge szóké. A névadás alapja a keményre, szárazra sült tésztadarabok hangja."

És a recept, amit én használtam a csörögefánkhoz:

Hozzávalók: 

250 g liszt

150 ml szobahőmérsékletű 20%-os tejföl

2 g porcukor

50 g szobahőmérsékletű margarin

3 db tojássárgája

1 csipet só

olaj

porcukor

Elkészítés: 

A lisztet elmorzsoljuk a vajjal, majd hozzátesszük az összes hozzávalót és hólyagosra dagasztjuk a tésztát. Ezután csomagoljuk be és 10-15 percre tegyük hűtőbe. A tésztát vékony liszten 3 mm vastagra nyújtjuk, majd négyszögekre vágjuk (rombusz alakúra), és a közepén egy hosszanti bemetszést ejtünk. A négyzeteket forgács alakra formázzuk úgy, hogy az egyik sarkát áthúzzuk a bemetszésen. Ha mindegyiket megformáztuk, a forró (kellően forró) olajba aranybarnára sütjük. Egyszer forgassuk! Ne süssük sokáig, mert kiszárad és túl olajos lesz. Még melegen forgassuk meg porcukorba. Barackízzel tálalhatjuk.

Csörögefánk